Minden fejlesztés egy kérdéssel kezdődik: miért?
A jövőálló digitális megoldásokról szóló beszélgetés egyik központi üzenete…..
A beszélgetés egyik központi üzenete az volt, hogy a digitalizáció nem öncélú technológiai fejlesztést jelent: a valódi érték akkor jön létre, ha egy vállalat pontosan tudja, milyen üzleti célt szeretne elérni, és ehhez tudatosan választja meg az eszközöket.
Szó esett arról is, miért bukhat el egy projekt akkor is, ha időre és költségkereten belül elkészül, valamint arról, hogyan tehető mérhetővé az üzleti érték – legyen szó költségcsökkentésről, hatékonyságnövelésről vagy jobb felhasználói élményről. A beszélgetés rávilágított arra is, hogy a jövőállóság nem egy adott technológiában rejlik, hanem abban a gondolkodásmódban, amely rugalmas, hosszú távon fenntartható megoldásokat épít, és folyamatosan visszaméri az eredményeket.
„Mindig a miért a legfontosabb kérdés” – ez a gondolat végig kísérte az interjút, és jól összefoglalja azt a szellemiséget, amellyel nap mint nap digitális megoldásaink fejlesztésén dolgozunk.
A teljes beszélgetés itt hallgatható meg: 
RÁDIÓ INTERJÚ (leirat)
[Pachmann Péter]:
Annyira reggel, annyira jazz, így van ez itt a Business Classben. Ápr. 28-án, kedden reggel 8:30 múlt 7 perccel olyan jövőálló digitális megoldásokról beszélgettünk, amelyek az üzleti fejlődést segíthetik. Vendégünk Door András, a 4D Soft Kft. üzletfejlesztési vezetője és egyik tulajdonosa. Jó reggelt, András!
[Door András]:
Jó reggelt Péter! Köszöntöm a hallgatókat!
[Pachmann Péter]:
Köszönjük szépen, hogy itt vagy, és hát nyugodtan, szépen beszélgetünk, rengeteg időnk van, és szerintem a téma is megérdemli ezt. Szóval a 4D Soft mottója ugye: „A jövőálló digitális megoldások”. Mit jelent ez a gyakorlatban egy ügyfél számára, hogy jövőálló digitális megoldás?
[Door András]:
Ez egy nagyon komplex fogalom így egyben, úgyhogy engedd meg, hogy szétszedjem. Digitális megoldás alatt értünk minden olyan eszközt, technológiát, robotizációt, automatizációt, amely azt szolgálja, hogy valamit az analóg térből a digitális térben hatékonyabbá, jobbá, gyorsabbá tudjunk tenni. Tehát tulajdonképpen ez egy nagyon támogató, egy nagyon tág fogalom, ahol különböző, akár szoftveres, akár – ahogy említettem – mély állapotú megoldásokat alkalmazunk azért, hogy valamit előremozdítsunk. Ehhez viszont ugye a mottónak csak egy része a jövőállóság, egy nagyon fontos szempont. Ez azt jelenti, hogy olyan megoldásokat készítünk, amelyekre a partnereink nemcsak rövid távon, hanem közép- és hosszú távon is számíthatnak. De akkor ez azt jelenti, hogy jövőálló lehet egy csomó dolog a technológiában? Mert az ember azt gondolná, hogy tényleg olyan gyorsan fejlődik itt minden körülöttünk, és olyan gyorsan változik, hogy nyilván a technológiára is érvényes lehet ez a megállapítás. Tehát hogy a jövőálló meg a gyorsan fejlődő technológia ilyen szempontból funkcionálhat? Rövid válaszom az, hogy igen, de itt az a kérdés, hogy a digitalizáció egyenlő-e a technológiával. A mi gondolkodásmódunk, a mi filozófiánk szerint nem egyenlő. Tehát az, hogy valamit digitalizálok, az azt jelenti, hogy alkalmazom a technológiát valamilyen célra. Nyilván más az, amikor mondjuk egy rendszámfelismerést digitalizációval oldok meg, vagy amikor nagy mennyiségű dokumentumfeldolgozást AI-jal támogatom. Ezek mind-mind digitalizációs célok, amelyekhez különböző technológiákat alkalmazunk. Ez azt jelenti, hogy habár a technológia – ahogy te is mondod – gyorsan változik, gyorsan fejlődik, és lépést kell tudni tartani, maga a digitalizációs alapcél, tehát az, hogy valamit jobbá, gyorsabbá, olcsóbbá tegyek, esetleg ezt a hármat egyszerre, és mindezt tegnapra, ez változatlan marad. Tehát a jövőállóság mint filozófia azt jelenti, hogy olyan folyamatokat építünk, olyan felhasználói felületeket tervezünk, és olyan rugalmas szoftvereket építünk, amelyek egy középtávú, 3–10 éves célokat is ki tudják majd szolgálni.
[Pachmann Péter]:
Itt most az iménti válaszodban legalább négy alkalommal elhangzott a „cél”, a „célok” kifejezés, miközben ugye én úgy látom, hogy inkább ti azt gondoljátok, hogy a technológia nem cél, hanem eszköz. De mi történik akkor, ha egy cég fordítva gondolkodik erről, és célként próbálja a technológiát használni, nem eszközként?
[Door András]:
Ez egy nagyon érdekes kérdés. Ugye vannak azok a startupok, amelyek azért jönnek létre, azzal a céllal jönnek létre, hogy egy konkrét technológiát kifejlesszenek. Az ő esetükben ugye a cél maga a technológia. Viszont mi általában nagyvállalati partnerekkel dolgozunk együtt, nagyon különböző szegmensekben és piaci területeken, magyar piacon is, erős piacon, és külföldi, egyéb külföldi piacokon is. Ezeknél a nagyvállalatoknál tipikusan a vállalat létrejötte, tehát a vállalat célja nem egy technológia leszállítása. Ha megengeded, mondok egy példát: hogyha mondjuk van egy kiskereskedelmi lánc, akkor neki ugye az a feladata, hogy értékesítsen a lakosságnak, közvetlenül a hús-vér embereknek szeretne valamit eladni. Ebben a feladatban nem jelenik meg a technológia. Hol van a technológia és a digitalizáció szerepe? Hát ott, hogy hogyan tudjuk ezt az alapvető célt technológiával segíteni, hogyan tudunk mondjuk egy rádióadás-technológiával gyorsítani, hatékonyabbá tenni. Tehát itt azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos különbség, hogy a technológia és a digitalizáció önmagában nem szinonima. Ez nagyon érdekes, András, amit mondasz. Most az elméleti síkról szálljunk le a technikai vagy a gyakorlati síkra, merthogy nézzük meg azt, hogy mondjuk gyakran előfordul, hogy egy IT-projekt időre és költségkereten belül elkészül, de valamiért mégsem hozza az eredményt. Ilyenkor szerinted mi megy vagy mi mehet félre ezeknél az IT-projekteknél? Ezt tanulják a projektmenedzsment-képzéseken az emberek is: három dolgot kell alapvetően egyensúlyban tartani – a hatókört, vagy angolosan fogalmazva a scope-ot, a költséget és az időt. Viszont az a baj, hogy ha erre a három dologra figyelünk – ami már önmagában is egy nehéz dolog –, akkor elveszhet az az üzleti cél, amiért egyáltalán ezt a projektet létre hívtuk. Nagyon egyszerűen megfogalmazva: ha nem tudom, hogy mire akarom használni a folyamatfejlesztéseket, mire szeretném adaptálni mondjuk az AI-t mint technológiát, akkor nem fogom tudni elérni ezt a célt, vagy nő a kockázata annak, hogy nem jól fogom tudni elérni a célt. Ez azt jelenti, hogy mi az együttműködéseinkben mindig azt a kérdést tesszük fel először, hogy oké, miért szeretnénk valamit megcsinálni. Miért szeretnénk mondjuk AI-t bevezetni, miért szeretnénk egy egyébként papíralapú, létező, működő folyamatot digitalizálni. Ugyanis ha értjük azt, hogy miért csináljuk, akkor kiválaszthatjuk azokat az eszközöket, azokat a technológiákat, amelyek segítik a vállalatot abban, hogy elérje ezt a célt. Most az üzleti cél az már megvan, azt mondjuk kipipáljuk, de nézzük meg magát az üzleti értéket, ami nálatok egy nagyon fontos szegmens egyébként. Hogyan lehet ezt mérhetővé tenni egy projekt során? Ugye most nem a célról beszélünk már, hanem a célnak a megvalósult értékéről. Ugye a cél akkor jó cél, hogyha mérhető. Ha egy cél mérhető, akkor valamilyen módon meg tudom fogalmazni azt az eredménykritériumot előre, aminek a teljesülésekor vagy nem teljesülésekor további lépéseket tudok tenni. Egy ilyen üzleti érték lehet például mondjuk egy költségcsökkentés. Képzeljük el mondjuk azt a helyzetet, hogy van egy nagy, öreg rendszerünk, amelynek a fenntartása, folyamatos fejlesztése jelentős költséget emészt fel, és eljön az a pont – ahogy korábban is beszéltük –, amikor a technológiát már egyszerűen le kell cserélni, hiszen annyira meghaladta a kor azt a technológiát. Ebben az esetben egy cél az, hogy egy új, olyan platformot hozzunk létre, amelyen a korábbi, egyébként működő folyamat költséghatékonyan üzemeltethető. Ez innentől fogva egy költségterv, egy megtérülés, egy úgynevezett investment számítható, és innentől fogva az a feladat, hogy a projekt követésében ennek a célnak a teljesülését mérjük. Itt forintokról van szó vagy euróról.
[Pachmann Péter]:
Hát nézzük meg a célok teljesülését, mert ugye nálatok, a 4D Softnál azért vannak ilyen úgynevezett end-to-end megoldások. És akkor itt nem részletezem, ha van kedved, nyugodtan, de ugye itt egészen az üzleti és stratégiai, vagy digitális stratégiaalkotástól kezdve egészen az üzembe helyezésig, és aztán az azt követő támogatásig is ti mindent nyújtotok. De hogyan lehet ezt elérni egy end-to-end megoldással, hogy ez az egész egy projekten belül megvalósulhasson? Azért gondolom, ez rengeteg időt jelent, rengeteg energiát igényel.
[Door András]:
Igen, és valóban különböző kompetenciák is szükségesek hozzá. Nyugodtan sorold őket, ám hosszú lesz ez a mai. Tehát ez azt jelenti, hogy valójában a cél eléréséhez nem egy szoftvert kell fejlesztenünk, ezért a 4D Soft alapvetően nem egy szoftverfejlesztő cég. Nyilván a szoftverfejlesztés – az egyedi megoldások elkészítése, tesztelése és bevezetése – az alaptevékenységünk, de ezt megelőzi egy nagyon alapos tervezés, ami sokszor az üzleti célhoz vezető stratégia kitalálásával veszi kezdetét. Tehát itt olyan üzleti elemzési, üzleti tanácsadói szerepet kell betölteni, ide olyan tapasztalatot és kompetenciát kell bevonni, ami kézzelfoghatóvá teszi, IT-nyelvre lefordíthatóvá, jól meghatározhatóvá teszi a szükséges fejlesztési feladatokat. Ez tehát egy olyan előkészítő munka, ami alapján majd megkezdődhet mondjuk bármilyen eszköznek a fejlesztése vagy illesztése. Viszont az utókövetés is egy nagyon fontos dolog. Tehát az, hogy valamit produkcióba állítottunk, úgynevezett élesítést hajtottunk végre, ez egy jó dolog, de ahogy te is mondtad, ebből még nem következik, hogy megvalósítja azokat a célokat, amiért ezt a fejlesztést eredetileg életre hívtuk. Tehát nekünk folyamatosan mérni kell, és feltehetőleg folyamatosan további fejlesztésekkel támogatnunk kell ezt a szoftvert, terméket, ezt a digitális megoldást, hogy az hosszú távon is beváltsa a célokat.
[Pachmann Péter]:
Azon gondolkodom, hogy ugye a felhasználói fókusz szintén egy nagyon kulcsfontosságú dolog. Hogyan lehet beépíteni a valós felhasználói visszajelzéseket – én egyszerűen csak úgy fogalmaznék, hogy feedbacket, de nyilván ez nem feltétlenül így van, erre a beszélgetés erejéig – magukba a fejlesztésekbe? Ez egy nagyon komoly kommunikatív attitűdöt is feltételez rólatok.
[Door András]:
Hát itt van egy nagyon egyszerű és profán válaszom számodra: kérdezzük meg a felhasználókat. Tehát ez lehet, hogy nagyon egyszerűnek hangzik a hallgatóknak is, de a gyakorlatban azt tapasztalom, hogy a nagyvállalatok nem szívesen csinálják, vagy valamiért nem olyan részletezettséggel csinálják ezt. A kérdést és a visszajelzéseket gyűjtik, a feedbacket, ahogy szoktuk mondani, nem úgy, ahogy ezt kellene. Hogy ennek mi az oka, az nyilván teljesen különböző, és az egyes vállalatoknál eltérhet, de a nap végén a lényeg az, hogy azonosítsuk, kik azok a felhasználók, melyek azok a felhasználói típusok, akik használják a mi szoftverünket. Ide is hoznék egy példát: az egyik együttműködésünkben egy gyógyszer-kereskedelemmel foglalkozó cégnek fejlesztettünk például vércukormérő eszközökhöz mobilalkalmazást. Az volt az alapfeladat, hogy a felhasználók a mért vércukorértékeket el tudják tárolni az alkalmazásban, legyen egy grafikon, legyen valamiféle időbeli követés, az otthon történő állapotváltozás adjon esetleg tippeket, tanácsokat az alkalmazás mondjuk étkezésre, sportolásra. Nyilvánvalóan egy nagyon fontos kérdés, hogy rendben van, de kinek szánom ezt az alkalmazást. Mondjuk a cukorbetegeknek, akik feltehetően egy idősebb korosztály? Most anélkül, hogy általánosítanék, mert akkor olyan felhasználói felületet tervezek: mennyire kell magyarázónak lennie a felületnek. Vagy mondjuk a fiatalokra célzok ezzel az alkalmazással, akiknek más igényeik lesznek, akik egészségtudatosan közelítik meg a cukorbetegséget és a megelőzést. Ezek olyan kérdések, amelyeket előtte, a célkitűzésnél el kell dönteni, és ekkor tudjuk majd visszamérni azt a célt, hogy ez az applikáció vajon mekkora elérést generált nekünk az idősebb korosztályban, illetve a fiatalabb korosztályban.
[Pachmann Péter]:
András, közben azért az jár a fejemben, hogy annyira szerteágazó az, amit csináltok, hogy egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy alapvetően ti kifejlesztetek egy rendszert, ami – mondjuk úgy, pestiesen szólva – egy kaptafára működik. Szóval nálatok ugye egy csomóféle megoldási javaslat kell, hogy legyen a tarsolyotokban, de mégis hogyan döntitek el azt, hogy egy adott problémára mi lehet a legjobb irány?
[Door András]:
Ugye pontosan, ahogy mondod, mi egyedi fejlesztésekkel, egyedi megoldásokkal foglalkozunk. Igen, igen, tehát nem egy konkrét terméket értékesítünk. Ezt magunk között szólva azt szoktuk mondani, hogy van ennek egy ellentétes filozófiája, egy kedvenc mondásom, hogy „akinek a lapát van a kezében, az minden problémát szögnek lát”. Ugye mi nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy minden problémát szögnek lássunk, és nem is ez a célunk. Tehát ez azt jelenti, hogy szükséges egy olyan technológiai ismeret és egy szerteágazó ipari tapasztalat, amit az új partneri együttműködésekben be tudunk vonni. Ezekből a tapasztalatokból és ebből a tudásból lehet kiválasztani azt, hogy egyáltalán milyen reális alternatívák léteznek egy-egy problémára. Az egy nagyon fontos dolog, ahogy említetted is, hogy ezeknél a problémáknál, ezeknél az üzleti céloknál általában nem egy megoldás létezik, hanem több különböző megoldás. A különböző megoldások között képesnek kell lennünk arra – és ezt meg is tudjuk csinálni a kompetenciáink által –, hogy különbséget tegyünk, elmagyarázzuk, mi történik akkor, hogyha a partnerünk az egyik, a másik vagy a harmadik megoldást választja. Tipikusan mindegyiknek vannak előnyei, hátrányai, rövid távú céljai, költségei, bevezetési ideje, például – nézzük meg.
[Pachmann Péter]:
Számomra így szembeötlő volt egyfajta – én hívom így –, mert ugye ti alapvetően, hogyha rendszereket építetek fel, akkor rugalmasak akartok lenni, a felhasználói fókuszt próbáljátok meg előtérbe helyezni, és olvastam azt is, hogy – és ez nyilvánvaló – az üzleti érték mennyire fontos minden fejlesztésben. Ez a triumvirátus már egyébként 35 éve, tekintettel a 35 éves tapasztalatra, működik, vagy mi az, ami nem változott az IT-ben ez alatt az időszak alatt? Vagy ezt a triumvirátust még bővíthetjük tovább?
[Door András]:
Két részletben válaszolnék. Az egyik az, hogy ez a triumvirátus a mi filozófiánk esetén valójában egy négyes. Tehát ez azt jelenti, hogy a korábban is említett scope, költség és idő (határidő) mellett megjelenik az üzleti érték. Voltaképpen, hogyha egy geometriai példával szeretnék élni, akkor ezt elképzelheted egy háromszögként, viszont a háromszög fölé egy új dimenziót, a negyedik dimenziót, az üzleti értéket, az üzleti célt helyezzük. Tehát ez az a négyes, ami a mi hétköznapi munkánkat meghatározza. Az, hogy ez 35 éve működik, és hogy ez egy jó filozófia, az egy tény, hiszen a cégünk már több mint 35 éve működik. Ami az érdekes kérdés, hogy mi az, amiért 35 éve tudunk a piacon jelen lenni. Hát azért, mert a tanácsadói jelenlétnek, illetve a fejlesztéseknek, a működő megoldásoknak mindig is volt piaca. Nyilván más volt a 90-es években, és nyilván más most, 2026-ban. Azt szeretem ebben a beszélgetésben, hogy végtelenül szerényen – miközben elképesztően menő dolgokat csináltok – végtelen szerényen itt ülünk egymással szemben, és én vagyok kénytelen elmondani, hogy azért 2025-ben ti elképesztően komoly növekedést értetek el. Minek köszönhető az, hogy egy ilyen kihívásokkal teli gazdasági környezetben a 4D Soft Kft. ennyire sikeres tud lenni szerinted? Én azt gondolom, hogy egy kulcsmomentum ebben az, hogy a partnereink is ilyen kíméletlen gazdasági környezetben működnek. Ezért számukra is egyre fontosabb a megtérülés, a költségcsökkentés. Tehát mivel az informatikai projektek beruházásként vannak kezelve, investmentként, és emiatt megtérülésre kell figyelni, egy olyan partner, mint a 4D Soft, aki képes ezt stratégiai alapon, mérhető módon és eredményorientáltan szállítani, felértékelődik. A tavalyi évben számos olyan nagyon komoly stratégiai partneri együttműködésre tettünk szert, amely biztosította számunkra a növekedést a tavalyi évben, illetve ebben az évben is. Így például már az összes meghatározó magyarországi telekommunikációs vállalat partnere vagyunk, és együttműködésben állunk velük.
[Pachmann Péter]:
Hogyha megengeded, akkor egy szakmai titokról forgassunk így a beszélgetés végén: hogyha egy cég most gondolkodik digitális fejlesztésben, akkor szerinted mi az az első kérdés, amit fel kell tennie magának, mielőtt belevág? Mit csináljon, hogy jól csinálja?
[Door András]:
Itt most remélem, a kollégáim letekerik a rádió hangerejét, mert azt fogom mondani, amit mindig mondok: keressük meg a célt. Miért? Miért akarok én fejleszteni, miért szeretnék platformot cserélni, miért szeretnék AI-t adaptálni? Mindig, mindig a „miért” a legfontosabb kérdés számomra.
[Pachmann Péter]:
András, nagyon szépen köszönjük. Door Andrással, a 4D Soft Kft. üzletfejlesztési vezetőjével és egyik tulajdonosával beszélgettünk olyan jövőálló digitális megoldásokról, amelyek az üzleti fejlődést segíthetik. És nagyon köszönöm, András, azt is, hogy tulajdonképpen ezt a viszonylag – hogy mondjam – elvont, vagy nem mindenki számára érthető témát a köznyelv szintjére behoztuk, mert számomra nagyon élvezetes volt. Köszönjük szépen még egyszer, hogy itt voltál!
[Door András]:
Köszönöm a beszélgetést!